Először is egy novella, az általam írt első. Haver olvasta eddig csak, szerinte jó. Kíváncsi vagyok, ki mennyit ért belőle, itt pedig haver blogja..kis gondolkodó ő is: http://alkotas.blog.hu

A törött szárnyú madár

De jó lehet annak a verébnek ott az ereszen…Csipognak a kicsik, de ő boldogan visz nekik enni…És az a kóbor kutya? Igaz, nincs gazdája, de szabad, és tudja, mit akar, tudja, mit tesz, mit nem, azt teszi, amit akar…Hja…ameddig le nem puffantják, de ÉL! ÉL! ÉL! Nekem meg itt a kalitka, meg a törött szárnyam, ami ki tudja, mikor gyógyul meg… A többi madár, és nem madár pedig éli életét. Igaz, hogy tudatlanságuk börtönében vergődnek, és nem bírnak rájönni, hogy egy pár, egy barát többet ér végtelen adag tubifex kukacnál… Én mit érek vele, ha elengednek? Semmit. Lezuhanok, éhen pusztulok, vagy felfal valami. Legyünk bizakodóak, optimisták, de most inkább realisták. Vagyok én, van pár szabadon szárnyaló barát, és egy kalitkába zárt tojó. De Ő ép szárnyú! Honnan estem le, mikor, és főleg: hogyan? Mennyi idő alatt tört el a repülőkém? Bocsánat…mennyi idő alatt törtem el magam… mennyi idő alatt tudtam a fejemre húzni a csuklyát, és mennyi küszködéssel, azért, hogy most kis réseken engedjem be a napfényt? Mennyi idő alatt épült az a zárt osztály a csuklya alatt, ahonnan nem tudok szabadulni, csak néha-néha tudok kiszökni, vagy kitekinteni a az ablakon a gumiszobából, amin sokszor nincs is ablak? Csak nézem a felhőket, az eget, és szabadságra vágyom, de félek, fél szárnyal, lezuhanok és kitöröm a nyakam. Bár, ha megkérem, biztos repül velem fél oldalról, és segít fennmaradnom, meggyógyítani a törést, de elég lenne, ha csak fogná a kezem^^.  A szabadság küzdelem, és lehet sokszor félelem is, de lehet, hogy a titok nyitja a KÜZDELEM?

Egyszer egy bölcs Sas ezt mondta nekem: „Küzdj sokat, és még annál is többet, lehet ez sem lesz elég, de küzdj!”