A mostani érzéseim sokban különböznek attól amit január-április környékén éreztem. Akkor jártunk először..és itt jött egy "kis" probléma...Egy előző bejegyzésből, a szívcsapdából, megtudhatjátok nagyjából mi történt. Akkor tanultam meg h mi az h igaz szívből szeretni vkit, milyen ha elveszted azt (mert én azt hittem h örökre elvesztettem az én Lunám) akit igazán szeretsz, és akivel örökre együtt akarsz maradni.."Akkor fedezed fel vminek az értékét, ha már nicns meg", az én esetemben természetesen személyről van szó. Megtudtam milyen 2 lányt szeretni, milyen vkivel együttlenni, akivel érzed h kettőtök között vmi nincs re4ndben, nincs összhang, és közben Ő is ottvan, szíved választottja de nem ölelheted meg mert akinek a kezét szorongatod (v nem), az kocsielé ugrik ha meglátná.

Egy fontos emlék (drága, Te emlékezni fogsz): akkori bnőmmel, a tájékozatlanok kedvééért, Vikivel, és Lunával kimentünk a játszótérre, leültem a hintára, az egyikre..Viki csinálta az agyát ami gyakran megesett..mintha félt volna tőlem..mindegy..ez más gondolat máskorra.
Én ültem szomorúan a hintán, egyrészt mert úgy viselkedett ahogy, másrészt mert vágakoztam Luna után, tudtam h roszul döntöttem az annak előtte levő hónapban, rájöttem mit tettem, ráébredtem h mit kell tennem, h Vikivel nem lehetek boldog, mert a szívem ezt súgta. Másnap hát igen..megtörtént aminek meg kellett történnnie. Nem akartam huzni az időt, és az pluszban senkinek sem lett volna jó, ha halogatom a döntést..És alig hittem el..de Lunától kaptam még egy esélyt, annak a sok fájdalomnak az ellenére ami közvetlenül v közvetetten miattam érte.

Minden percben kínoz a fájdalom, h nincs velem, minden pillanat kínzás..egy örökkévalóság..minden pilanatban meghalok..és ujraéledek..és azt sem tudom mikor láthatom megint.