Egy régebbi gondolatom, szépen, hosszan kifejtve. Írtam: 2008. június 25., 13:03:53
Függetlenség Angyala=LUna
SZivárvány=Viki
A szívcsapda
Ez egy különleges jelenség, olyan dolog, ami nem történik meg túl gyakran. Csak az tudhatja, miről beszélek, aki átélte már.
Érzeted már úgy magad, mintha egy hatalmas súly taposná, nyomná, lapítaná a lelked, a szíved? Én pont ezt érzem. Ráadásul tisztán érzem, hogy a szívem szó szerint ketté akar szakadni. A gondokat természetesen az én befolyásolható, szerelmet kereső személyem okozta. Két lányt szeretek egyszerre, szerelemmel, a szívem megosztott, aki meg tud érteni, az olyan, aki átélte már ezt.
Beleszerettem a Függetlenség Angyalába (továbbiakban F.A.), akit rég ismertem, tökéletesen megértettük egymást, és olyan történt, amire számítani sem mertem: viszontszeretett, holott barátja volt. Ő az én lelkem másik fele, a 2 legcsodálatosabb lány egyike, akiket csak ismerek (de azt hiszem, hogy ő a csodásabb). Szinte a testvérem. Jó fej, megértő, a szíve hatalmas, és még annyi bántás után is, amit okoztam, szeret. Értitek?! Szeret! És már nem haragszik rám, holott én…én…én...a fejem a falba verném, mert egy ökör vagyok, hogy csak így eldobtam magamtól… Olyan dolgokat mond nekem magamról, amiket én sem tudok… Őelőtte valami módon kibontakozhatok, csak egyvalakivel lehet úgy hülyülni, mint Vele. Csodálatos lány, akiért meg is halnék. Sokáig azt hittem, hogy sikerült őt elfelejteni, mert anno ezt akartam, de már ez megváltozott, sőt, visszaforgatnám az időt, ha lehetne… A szívem mélyén volt elrejtve, de ugyanúgy szeretem, mint egykoron, nem tudok rá haragudni, erre az angyalra, akivel annyi rossz történt, akit annyi dolog alakított, és aki megbízik bennem annak ellenére, hogy összejöttem a Szivárvánnyal, az egyik legjobb barátnőjével. Beleszerettem, 2 lányt szeretek és imádok egyszerre, az egyiket ismerem, mint magam, a másikról ehhez képest szinte semmit sem tudok. Az egyiket mintha mindig is ismertem volna, a másikat csak pár hónapja ismerem. Mindkettő engem akar, értem eped, velem akar lenni. Ez a súly végtelen hegyként nyom, a nehezék lassan, szépen lassan elviselhetetlen lesz majd, és talán el is emészt. Bármit megadnék azért, hogy ne szenvedjenek miattam! Akkora barom vagyok, hogy miattam a Szivárvány megint megutálta azt aki, mint egykoron és most is, a Nap azaz BoBó Bogár kegyeltje, mert én marha elcsesztem, ezt is. Annyi szenvedést okoztam mindkettőnek, főleg az én angyalomnak, a szívem vérzik érte, mardos a lelkiismeret furdalás, és a tény, hogy lehet…hogy lehet…sosem lehet tán az enyém… Pedig szükségem van Rá, az életem része, és a lelkem másik fele, a testvérem, akit, úgy érzem, már életek óta ismerek. A lelki kötelék elszakíthatatlanná lett már kettőnk között…Leesett egyszer a lépcsőn, rá 15 percre én is. Hajnali egykor ő is felriadt az órámra, mint én. Egy éjszaka nem tudott aludni, pont, mint én. Elfogadott mindig is olyannak, amilyen vagyok, mindig meghallgatott, ha bajom volt segített, elmondhattam, ő szintén. Igaz, már ő is bántott meg engem, de…de…de nem tudok rá egyszerűen haragudni, olyan mély nyomot hagyott bennem, akármi is történjék, örökre szeretni fogom/foglak ^^ Nagyon szeretem őt, de a Szivárványt is, de hogy melyikkőjüket jobban, azt mondja meg az, akinek Imre az anyja.
Félek, hogy anno rossz döntést hoztam, és most már nem lehet olyan döntést hozni, ami mindenkinek jó, az egyikük életét biztos, hogy elkúrtamL. Mindkettőjüket akarom, és mindkettőjükkel jól elvagyok. De ami igaz, az igaz: a F.A.-val jobb :$. Ajj…mi lesz ebből? És most nézzem pozitívan a dolgokat? Érdekes lesz…
